Hú de szalad az idő. Egy pillanatra nem figyelünk oda és már el is telt egy év. A csajok nőnek mint a gomba, az élet meg csak úgy elröppen. Nem tudom, más hogy van ezzel, de olyan mintha csak pillanatképekből állnának a mindennapok. Lehet kicsit le kellene lassítani a dolgokat magam körül, hogy kitisztuljanak a dolgok körülöttem.
Mindenesetre „nincs idő gólörömre”.
Sidivel küzdünk a távolság kontrollal. Úgy érzem eléggé meg vagyunk ragadva. Minden alkalommal amikor már azt hittem, hogy egy picit előre léptünk valami miatt mindig visszajutunk az előző állapotra. Beletotyogunk, nem reagálunk időben, vagy nem úgy ahogy kellene. Mindig van valami és az elbaszás repertoár palettája elég nagy. Ráadásul szerintem hétköznap elég jól megy a gyakorlás, majd mire hétvégén eljutunk a közös tréningre olyan mintha nem is csináltunk volna semmit. És persze ilyenkor ne robbanjon fel a fejem.