Lássuk mire tanít a kutyázás. Sokszor gondolkoztam már ezen és az utóbbi 1 hónap megint előhozta bennem ezeket a gondolatoka
Első és legfontosabb dolog a kitartás. Sidi rendszeresen állít új helyzetek elé, tükröt tart elém és megmutatja milyen is vagyok valójában. Azt veszem észre, ha én leengedek Ő is, ha beleteszek mindent Ő is beletesz, ha feszkós vagyok Ó is feszkós lesz és ezt még hosszan lehetne sorolni… Bárhogy is legyen, mindig azt érzem együtt majd megoldjuk, mert ez a kis 4 lábú csodabogár a legjobb barátokat meghazudtoló őszinteséggel vágja a pofámba a valóságot. Nekem csak annyi a dolgom, hogy figyelek rá és megfogadom a tanácsait.
A kevesebb több gondolatmenet sokszor csak egy elcsépelt szófordulatnak tűnik, de csak az gondolja így, aki nem akart görcsösen megtanítani valamit egy másik fajnak. Még most is sokszor láts
zik, hogy túltolok egy-egy feladatot. Ha valami sikerült minden áron ismételni akarom, persze ezzel sokszor pont az ellenkezőjét érem el, nem előre haladunk a feladat nem stabilabb lesz, hanem csak szarabb…
Egyszerűen muszáj türelmesnek lenni. Nincs választás. Ha nem vagyok türelmes Sidi behúzza a kéziféket, pontosabban pont olyan lesz mint én. Ideges, frusztrált, nem tud figyelni. Ha ilyen állapotba kerülök akkor nagyon nehezen billenek ki belőle, mondanom sem kell, hogy ugyan ez a helyzet Siddel is… 🙂
A tudatosságon is rengeteget gondolkozok mostanában. Tudatosság nélkül nem lehet elérni semmit. Teljesen mindegy milyen célt tűzünk ki, lehet az egy nagy versenyre való kijutás, vagy annak megnyerése, vagy csak egy sima ültetés vagy fektetés, esetleg póráz fegyelem. Ha nem tudatosan megyünk a cél felé semmi – vagy legalábbis nagyon kevés – esélyünk van annak elérésére. Ráadásul ha kitűzzük a célt, de nem tudatosan építkezünk az önámítás csapdájába esünk. Mindemellett a kutyázás tekintetében sosem lehet a cél az elsődleges, sokkal inkább fontos a megtett út. A cél csak egy eszköz, hogy megéljük azokat a pillanatokat amelyek teljessé tesznek minket és a kapcsolatunkat a kutyánkkal.
Érdekes mert a fentiek összesség szerintem arra sarkalja az embert, legalábbis engem, hogy jobban megismerjem magam (önismeret). Fel kell ismerjem, hogy a kitartásom nem elég vagy túl görcsös, nem vagyok elég tudatos és türelmes. Ha esetleg ezeket sikerült felismernem, még mindig ott van a nagy kérdés… Hogyan kell tudatosan megváltozni?
Ha tudjátok szóljatok… 😉