Sok minden történt az elmúlt időszakban. A nyugalom és a kiegyensúlyozottság nem jellemzi a hétköznapjaim, épp ezért a következő gondolatmenetek mentén próbálom épségben tartani a mentális állapotom.
– Ha úgy gondolod, hogy a hiba másokban van, nem jó úton jársz.
– Ha úgy gondolod, hogy a hiba benned van, jó úton jársz, de még nem értél célba.
– Ha úgy gondolod, hogy nincs hiba, megérkeztél.
Hú de szalad az idő. Egy pillanatra nem figyelünk oda és már el is telt egy év. A csajok nőnek mint a gomba, az élet meg csak úgy elröppen. Nem tudom, más hogy van ezzel, de olyan mintha csak pillanatképekből állnának a mindennapok. Lehet kicsit le kellene lassítani a dolgokat magam körül, hogy kitisztuljanak a dolgok körülöttem.
Mindenesetre „nincs idő gólörömre”.
Sidivel küzdünk a távolság kontrollal. Úgy érzem eléggé meg vagyunk ragadva. Minden alkalommal amikor már azt hittem, hogy egy picit előre léptünk valami miatt mindig visszajutunk az előző állapotra. Beletotyogunk, nem reagálunk időben, vagy nem úgy ahogy kellene. Mindig van valami és az elbaszás repertoár palettája elég nagy. Ráadásul szerintem hétköznap elég jól megy a gyakorlás, majd mire hétvégén eljutunk a közös tréningre olyan mintha nem is csináltunk volna semmit. És persze ilyenkor ne robbanjon fel a fejem.
Az ihlet nem nagyon szokott mostanában megtalálni, ellenben a fáradság és a nyomasztó érzések igen. A gazdasági helyzet, a közelben dúló háború és a bizonytalanság nem tesz túl jót a lelki békémnek. Ehhez hozzájön, hogy körülöttem is mindenki feszült. Ebből egyenesen következik, hogy én sem vagyok teljesen önmagam.
Kicsit többet kellene leszarni a dolgokat és nem hagyni magam őrlődni a semmin.
Persze vannak jó dolgok is, csak azokat mindig természetesnek vesszük.
A csajok nyomják a sulit. Fura látni, mennyire elfáradnak a suliban, de ettől függetlenül minden nap beszédesen érkeznek haza. 😀
Siddel készülünk az Obed 1-es vizsgára. Zsuzsi szerint minden feladatunk benne van a kitűnőben, de én úgy érzem, hogy vannak nagyobb hibák.
A legutóbbi próbálkozásunk az Obedience kezdő vizsga nem ment valami jól. Idegesek voltunk, volt egy érdekes rezgése az egésznek. A SB is tapasztalatlan volt, de ez csak kifogás, rajtam ment el.
Viszont a mostani vizsga tök jól sikerült. Sokkal nyugodtabb voltam, így aztán a kutya is. Persze így is hibáztam. Volt testjelem a menet közbeni pózosnál, hamar fektetem a boxban, de szerencsére ezek belefértek.
A tanulságokat le kell vonni.
Ez egy egyéni sport, amin ketten vesztek részt. A verseny előtt már csak te vagy és a kutya, a saját ritmusodba kell ráhangolódni az egészre és mindent és mindenkit ki kell zárni.
A pályamunka hosszú és a kutyus beleun, elfárad és egyben felhúzza magát, hogy nincs jutalom. Ezen dolgozni kell.
Még ott helyben ki kell kérni a pontszámokat, hogy később elemezni tudjuk a versenyt/vizsgát.
Végre esik a hó, nem is tudom mikor volt utoljára ilyen szép a táj. A csajok és a kutya is élvezi a havat, még angyalkát is csináltam. :Đ
A hétköznapok nem lazulnak, de rájöttem, hogy az nem is baj. Nem élhetem le az életem úgy, hogy nem csinálok semmit, mert mindenre azt mondom, hogy nincs rá időm. Így amit lehet azt elvállalom és meg is csinálom.
Az újévi fogadalmam, hogy minden nap olvasok 30 percet. Hát… nem nagyon tudom tartani, de minden nap nekiesek és olvasok valamit/valamennyit. Egyébként az olvasás is az örök „nincs rá időm” kifogás áldozata lett, így itt az ideje, hogy változtassak rajta.
Hannuska nagyon ügyes volt a nyáron és az egyik agility versenyen nyert egy kutyaportré fotózást. Az egyik képet elhoztam ide. Hannának és Sidnek egyre jobban megy az agility, habár jobban örülnék, ha Hanna hétköznap többet gyakorolna a kutyussal.
Közben az obedience-en Zsuzsi elkezdte mondogatni, hogy tavasszal menni kellene versenyre. Hát… egy kicsit tartok tőle, de próbálom titkolni :D. A menetelés nem megy jól mert nem látom közben Sidet és nem érzem, hogy jó helyen van e… Kellene egy nagy tükrös terem.
Az elmúlt napok, vagy inkább hetek Apum ápolása körül zajlottak. A tapasztalat annyi, hogy a Magyar egészségügy egészen addig működik jól ameddig szerencséd van. Amint ez a szerencse elmúlik, jön a fekete leves. Szerencse alatt nem feltétlen az egészségi állapotra gondolok. Szerencse kell, hogy jó dokihoz kerülj, szerencse kell, hogy a röntgenen rendesen megnézzék a leleteket, szerencse kell, hogy legyen rendes nővér az osztályon és még hosszan folytathatnám. Talán a legdühítőbb, hogy ha orvossal akarsz beszélni. Vagy szerencséd van, vagy rááldozol egy napot hogy beszélj pár mondatot egy dokival. Ha szerencséd van akkor nem ráz le és rendesen elmondja mi történik.
Igaz, hogy a kutyák világnapja tegnap volt, de én ma találtam egy ilyet, gondoltam elhozom ide is.
“Augusztus 26. A kutyák nemzetközi világnapja. Kiket ünneplünk ma? A kutyáinkat. A társainkat. A legjobb barátainkat. A zoknitolvajokat, a papucspusztítókat, az éjjeli ébresztőket, a hajnali sétálókat, a frizbiért megőrülőket, a labdaimádókat, a simigyűjtőket, a trükkmestereket, a hangos kis apróságokat, a kényelmesen cammogó nyugodt óriásokat.Sid
A folyton pörgős munkakutyát, a gazdi édes kis szeme fényét. A játékos kis csöppségeket és az őszülő öregurakat. A feketéket, a fehéreket, a barnákat, a tarkákat. A mesteri kunyerálókat, és a matricakutyákat, akik miatt minden lépés előtt a lábad elé kell nézned. A kis és nagy rendbontókat, akik mindig ugyan olyan szeretettel várnak haza , akkor is ha csak 10 percre hagytad el a házat. Mindegyikük megérdemli a törődést, a gondoskodást , a szeretetet egy életen át! Ünnepeljük ma és életük minden napján a leghűségesebb társainkat, akiknek mi jelentjük a világot! Boldog Nemzetközi Kutyanapot Kívánunk!”
Hú de szalad az idő. Egy pillanatra nem figyelünk oda és már el is telt egy év. A csajok nőnek mint a gomba, az élet meg csak úgy elröppen. Nem tudom, más hogy van ezzel, de olyan mintha csak pillanatképekből állnának a mindennapok. Lehet kicsit le kellene lassítani a dolgokat magam körül, hogy kitisztuljanak a dolgok körülöttem.
Az ihlet nem nagyon szokott mostanában megtalálni, ellenben a fáradság és a nyomasztó érzések igen. A gazdasági helyzet, a közelben dúló háború és a bizonytalanság nem tesz túl jót a lelki békémnek. Ehhez hozzájön, hogy körülöttem is mindenki feszült. Ebből egyenesen következik, hogy én sem vagyok teljesen önmagam.
